Intézményünk általános iskolás és gimnáziumi tanulói, valamint pedagógusai adventi kiránduláson vettek részt 2025. november 29-én, Partium fővárosában, Nagyváradon.
Közel 50, lelkes és kíváncsi gyerek, felnőtt indult útnak advent első hétvégéjén, hogy fölfedezze Nagyvárad épített történelmi, illetve kulturális örökségeit és részesei lehessenek a karácsonyvárásnak. Első állomásunk a Városházához vezetett, ami neoklasszicista stílusban, 1904-re készült el. Az épület jelképe az 50 méter magas Óratorony, ahová 250 lépcsőn fölmászva (kicsit félve, kicsit bizonytalanul, de egymást biztatva), a teraszról gyönyörködhettünk a város látképében és a környező táj szépségében. Érdekesség, hogy az Óratorony anyaóraműve 1904 óta pontosan jár, s az óra számlapján még a mai napig látszanak az 1944-es golyónyomok.
Csoportunk, ezután a Sebes-Körös mentén sétált a Római Katolikus Püspöki Palotához, ahol tárlatvezetéssel egybekötve megismerhettük a palota és a székesegyház történetét. Tárlatvezetőnknek köszönhetően színes, gazdag ismeretanyaggal és sok érdekességgel bővült tudásunk. A Palotát Patachich Ádám püspök építtette egy neves bécsi építésszel, aki 1777-re a püspök álmából, a Kárpát-medence, s egyben Románia legnagyobb barokk stílusú épületét alkotta meg. Hogyan, s miből engedhette meg ezt a háromszintes, U alakú és gazdagon díszített épületet a püspök? Egyszerűen nem fizette be a Bécsnek járó adót, sőt, még a székesegyház építését is leállíttatta. „Már akkor is…” Megtudtuk azt is, hogy a Palota 365 ablaka, valójában csak 327, de talán a legnagyobb meghökkenést a pár évvel ezelőtti fölújítás során alkalmazott módszer váltotta ki. Az épület földszintjének parkettáját a pincében megtalált, régi boroshordókból állították helyre. „Kár a hordókért!” A tárlatvezetést követően megtekintettük az 1780-ra elkészült Boldogasszony tiszteletére fölszentelt székesegyházat, ami szintén a Kárpát-medence legnagyobb barokk temploma. A 42 regiszteres orgonáját, maga a királynő, Mária Terézia adományozta a székesegyháznak.
Egy rövidebb ebédszünetet tartva, utunkat a belvárosi szecessziós paloták között folytattuk, míg nem visszaértünk a Városháza előtti térre. Itt, a kétórás szabadidőben párban, kisebb csoportokban jártuk végig a karácsonyi vásárt, a Fekete Sas Palotát, de sétálhattunk az ünnepi fényárban úszó folyóparton is. Gyönyörködtünk a szebbnél szebb díszekben, a szemet kápráztató ünnepi díszkivilágításban és talán mindenki szívébe már egy picit beköltözött a karácsony.
Forró teától fölmelegedve, számtalan fotót készítve, vásárfiával megpakolva és élménnyel gazdagon indultunk haza Kisújszállásra. Nem maradhatott el a laza, jókedvű és önfeledt hangulat sem: sztorik, poénok, nasik és jól időzített drukk felkiáltások. „Mindig a hátsó rész…”
Köszönöm Duli Annamária, Fodor Gergő, Mester Anikó, dr. Szélné Kovács Éva, valamint Tóth Csilla kollégák segítségét!
Ujlakán Máté
„…mert kossuthosnak lenni jó!”
