Rendhagyó volt a tanévnyitó értekezlet a Nagykun Baptista Oktatási Központ Kossuth Lajos Általános Iskola és Kollégium Tagintézményében, ugyanis a tantestület előtt vette át Radics Zoltán igazgatótól a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Tanácsa vas-díszoklevelét Lakatos Istvánné, aki hatvanöt éve végzett történelem-földrajz szakos általános iskolai tanárként.
Túrkevén születtem 1934-ben, iparos családból származom. Ketten voltunk testvérek, az öcsémmel nagyon szeretjük egymást. Soha nem felejtem el, hatéves lehetett a testvéremmel székről ugrálósat játszottunk. Öcsém rosszul ugrott, leesett a székről, a keze alá gyűrődött és eltört a csuklója. Odamentem hozzá és zokogtam, miért nem az én csuklóm tört el - mondja Lakatos Istvánné Radics Mária, ezzel is utalva arra, hogy már akkor nagyon empatikus volt.
- Óvodásként tudtam, hogy tanító néni leszek. Nagyon szerettem a gyerekek között lenni, meséltem nekik, de otthon a babáknak is. Az első két osztályt Túrkevén jártam, a tanító nénim Madarász Kati nótaénekes édesanyja volt. Nagymamáéknak Kisújszálláson volt fűszerüzlete édesanyám nagyon vágyott haza, így 42-ben hazajöttünk, a harmadik osztályt a Bittnerfaluban jártam Somogyi Lajos bácsitól tanultam meg szépen írni. A négy elemi után a Kisújszállási Községi Polgári Leányiskolába iratkoztam be, majd különbözeti vizsgát tettem a gimnáziumi felvételihez, 1952-ben érettségiztem. Felvételt nyertem a Pedagógiai Főiskolára Budapestre, a gyakorló évet már Kisújszálláson töltöttem, majd hazajöttem - sorolja Marika néni, aki közel 40 évet tanított. Büszke tanítványaira, akik között sok tanult ember lett.
- Kezdjük ott, hogy Kecze István polgármester úrnak is én voltam az osztályfőnöke, de a kiskeresztfiam (Radics Zoltán) is négy évig tanítottam. Vele sem kivételeztem, egyformán szigorú voltam, mindenkitől ugyanannyit követeltem, de senkit nem buktattam meg. Aki rossz tanuló volt, azt is addig korrepetáltam, amíg a kettest meg tudtam neki adni - sorolja Marika néni, aki büszke két lányára, négy unokájára és három dédunokájára. Ma is nagyon sokat olvas, keresztrejtvényt fejt.
- Olyan nincs, hogy leülök és nézek a világba, nekem dolgozni kell, van egy kis kertem és két kis kezemmel dolgozom benne. Ma már nem teszek el befőttet, de míg élt a férjem, akár száz üveggel is tettem el.
A süteményeket nem szereti, de töltött káposztát mindig rendelnek tőle unokái, mert nagyon finoman készíti. Marika néni 87 éves, de ígérete szerint a 100. születésnapján még találkozunk. S hogy mi a hosszú élet titka? Szerinte az, hogy mindig dolgozgasson kicsit az ember és persze a humor, a jókedv. Csak azt sajnálja, hogy a keresztfia vezette modern iskolában, a Kossuthban nem taníthatott - jóval később épült -, de ha lehetne, szívesen visszajönne óraadónak ebbe a gyönyörű épületbe.
- Bevállalunk egy pár órát - súgja oda neki biztatóan Radics Zoltán, aki szerint Marika néni tudása ma is naprakész. Mint kiderül, lány unokáival nyugdíjasként mindennap együtt tanult, s felkérdezett tőlük minden leckét, unokáim ezért hálásak neki.
Lakatos Istvánné a szülőknek tanévkezdésre azt tanácsolja, minden este kérdezzék ki a leckét gyermeküktől. Aki pedig tanári pályára készül, annak sok-sok türelme, kitartásra van szüksége, s az is fontos, hogy szeretettel kell a gyerekekhez fordulni - tanácsolja a vasdiplomás tanárnő.
