Nem is volt olyan régen, amikor tanítványaim először lépték át az iskola kapuját. Az első napokat szorgos hétköznapok követtek; megtanultunk írni, olvasni, számolni. Nem volt ez mindenkinek egyformán könnyű, de a négy év alatt senkit sem hagytunk magára. Napról napra váltunk közösséggé, ahová jó volt tartozni. Iskolánkban sok szó esik a művészeti nevelésről; a zene, a tánc és a színjátszás nekünk is számtalan élményt adott. A művészeteknek köszönhetően sokat fejlődtek a gyerekek, életre szóló emlékek kerültek képzeletbeli tarisznyájukba. Tehetségükről adtak bizonyságot tanév végi hangversenyünkön, melyet az eltelt négy év lezárásaképpen szerveztünk a Baptista Imaházban. Meghívtuk a művészeti nevelésbe bekapcsolódó tanító néniket, a leendő felső tagozatos tanáraikat. Látva a szülők meghatódottságát, megérte a fáradozást. József Attila, Radnóti Miklós, Weöres Sándor legszebb versei között furulyán, hegedűn, csellón és természetesen énekhangon is felcsendültek a dallamok. Mindeközben újra láttam őket elsősként, amikor először vették kezükbe az olvasókönyvet. Felidéződtek a négy év emlékei, amiket megőrzünk és magunkkal viszünk.
Zsolnainé Szilágyi Zita
