A Határtalanul! program keretében öt csodálatos napot tölthettünk egy erdélyi tanulmányi út keretében Torockón és környékén. A 7. évfolyam 22 diákja és 3 kísérő pedagógus vett részt a kiránduláson.
A program célja hogy a tanulók személyes élményeken keresztül mélyítsék történelmi, kulturális és földrajzi ismereteiket, valamint erősödjön nemzeti identitás-, és közösségi összetartozástudatuk. A kirándulásra autóbusszal indultunk a hajnali órákban. Idegenvezetőnknek köszönhetően minden állomáson és valamennyi helyszínen színes, gazdag ismeretanyaggal és sok érdekességgel bővült tudásunk.
A hét első és utolsó napjának fő látnivalója Nagyvárad, a történelmi Magyarország egyik legfontosabb városa, a Partium fővárosa a magyar határtól pár km-re. A történelmi Bihar vármegye székhelye formabontó módon két városközponttal is rendelkezik, melyeket a Sebes-Körös választ el egymástól. Itt található a római katolikus székesegyház a püspöki palotával, ahol Szent László hermáját is megtekinthettük. Utunk következő állomása a nemrég teljesen felújított nagyváradi vár erődszerű épületkomplexuma volt. Sétánk során gyönyörködhettünk a szecessziós stílusú, világoskék Moskovits-, a krémfehér Apolló- és a sárga színeiben pompázó Stern-palotában.
Utunk, Erdély legszebb és leglátványosabb cseppkőbarlangjához, a Bihar-hegység lábánál fekvő kiskohi Medve-barlanghoz vezetett. A barlang nyílását egy kiskohi márványkitermelő bányász fedezte fel, egy robbantás során. A művészi világítással ellátott lépcsőkön és hidakon sétálva, páratlan szépségű cseppkőképződményekben gyönyörködhettünk, melyeknek érdekes színvilágát a föld réz és vastartalma adja. A cseppkövek mintegy 55 000 évesek, de napjainkban is folytatódik a képződésük.
A kirándulás során állandó szállásunk az Európa Nostra- díjas Torockón volt. A helység a Torockói-hegység északi részén, a Székelykő és az Ordaskő sziklái által közrezárt katlanban fekszik, zömmel magyarok lakta, festői fekvésű falu egyedi stílusú, hófehérre festett házaival, különleges népviseletével és népművészeti értékeivel. A népszerű mondás szerint Torockón kétszer kel fel a nap, először, ahogy szokott, kakasszóra, pirkadatkor, azután eltűnik a Székelykő irdatlan sziklatömbje mögé, hogy pár perc múlva ismét előbukkanjon a hegy mögül, az ébredező falura vetve éltető sugarait. A tértől a Székelykő felé tartó utcában egy régi vízimalom épülete áll. A főtéren megvan még az ún. vajor, a forrás táplálta vízmedence. A faluból a Székelykő (1128 m) is megmászható, amit egy napos túra során meg is tettünk. A túra során csodálatos élményekben volt részünk, és jól esett a fáradtság a 15 km-es gyaloglás után.
Erdély szívében, Fehér megyében áll a dicső múltú, a történelem viharaiban sokszor újjáépített Nagyenyed. Nagyhírű református kollégiumát 1622-ben Bethlen Gábor alapította (ma Bethlen Gábor Kollégium), ahol kiváló tanárok tanítottak, sok neves ember került ki falai közül. Megismerhettük a nagyenyedi két fűzfa történetét. Utunkat Muzsnán folytattuk. A már 1283-ban jegyzett település központjában látható Erdély egyik legszebb evangélikus-lutheránus temploma, amely 1480-1486 között épült. A templom méretei híven tükrözik a hajdani Muzsna gazdasági erejét.
A hét egyik napját, a Kárpátok egyik legmagasabban fekvő, a világ egyik legszebb magashegyi útjának tartott Transzalpina úton töltöttük. Az út már kétezer éves múlttal rendelkezik. Még a római légió építette ki, majd a XVIII. században az erdélyi pásztorok a legeltetéshez vándorútként használták. II. Károly király uralkodása idején 1934 – 1938 között építették meg teljesen. Az út a Déli Kárpátok második legmagasabb hegységében, a Páring hegységben nyújtózik, Erdély és Havasalföld között. Az alacsonyabb részeken gyönyörű tavakat láthatunk, az erdős szakaszokat pedig hidak kötik össze. Több kisebb vizesés is van az út mellett, és néhány helyen még a frissen leesett hóval is találkozhattunk. Volt olyan rész ahol 2000 m fölé emelkedtünk.
Nemzeti identitástudatunk és közösségi összetartozástudatunk erősítéseként Torockón találkozhattunk Böjte Csaba testvér diákjaival. Megmutatták otthonukat, elmesélték, hogy hogyan telnek a mindennapjaik és mi mindent kell nekik csinálni a ház körül. Szigorú szabályokat kell nekik betartani, de ennek ellenére hálásak minden segítségért, amit itt kapnak. Nagyon örültek az ajándékcsomagnak, amit tőlünk kaptak és gyorsan jó kapcsolat alakult ki a gyerekek között.
Egész héten ismerkedhettünk a kulináris élményekkel. A szállásadónk jóvoltából helyi finomságokat kóstolhattunk, mint a csorbaleves, a zakuszka vagy a párizsi bundás hús.
Kicsit fáradtan, de életre szóló élményekkel térhettünk haza. Szorosabb baráti kapcsolatok szövődtek, talán sokan közelebbi kapcsolatba kerültek a természet szépségeivel.
Megköszönöm Szécsi Tímea, Ujlakán Máté kollégák segítségét, valamint a szülők kiránduláshoz való hozzájárulását.
Mester Anikó
